Síp

Szememmel követve a katonák útját kibátorkodtam az ablakból. Kiútnak a titkos lombajtót választottam az erdő szegletén. A levélfüggönyt elhúztam, és egy hirtelen sípolást hallottam. Eszméletemet próbáltam ébren tartani. Minden bizonnyal egy bomba csaphatott be mellém.

Célkereszt

Az ablakban könyökölve bámultam a csatát, mikor ismét egy robbanás hallatszott északról. Mikor észbe kaptam, már az északi ablakban hasaltam. A fegyveremmel állásba helyezkedve húztam fel a jobb lábamat és bal karomat. A falnak dőlve vártam az ellenséget. Devenlor első gépe pont az ablak előtt pihent meg, és az első gyalogság is megérkezett. -Mély levegő, koncentrálj! - motyogtam magamban. A távcsövem célkeresztjébe vettem a "drága" hadnagyot, majd vettem egy mély levegőt. Csattanás. A golyó talált. A hadnagy vérző torokkal rogyott a földre, és legénysége köré rohant. A következő áldozat az ifjú Greog alezredes. Az úr mindössze huszonnégy évesen került be a hadi erőkhöz. A vérben ázott fiút céloztam be ezúttal, ami ismét biztos találat lett. A katonák észbe kapva rohantak be az erdő sűrű lombjai közé.

Kezdet

Tankok dübörgésére ébredtem reggel. Szinte senki nem tudott a történtek előzményeiről, csak kivonultak. Devenlor letámadta Vogelt. Egyik napról a másika összetűzés frontvonala lett a 12. körzet tengeri kikötője. Csatahajók, helikopterek. A barlang felett egy tankot lebombáztak és a durranását bent is lehetett érezni. A falak megrepedtek, a konyhaszekrényből minden leesett. Hatalmas csatahelyszínné vállt, az alapból békés körzet. Kinéztem a rejtekből, és mindenhol a vogeli különleges egységet láttam. Mesterlövészek az én helyemen, tankok, nehézgépek. A fegyveremet megragadva könyököltem az álláson, mikor úgy egy mérföldre a csatától egy hatalmas robbanás hallatszott, Devenlor tengeralattjárója bukkant a felszínre, majd mellette hatalmas olajfoltok törtek fel. Vége az első hajónak. Vége az összes hajónak.

Prológus

Minden nap egy furcsa esély a túlélésre ebben a világban. 2310-ban, amikor felbomlott a béke mindenki a legbiztonságosabb helyeket kutatta. Én és a családom rábukkantunk egy vízesés mögötti kis zugra amiben azóta is élünk. Édesapámnak hála, tudtuk bővíteni a barlang nagyságát, és anyukám tehetsége szerepet játszott a berendezésben. A barlang mára egy takaros kis házikó képében tündököl. Az egyetlen öcsém Dante és én szoktunk menni gyűjtögetni és vadászni. Aya az édesanyám, és Greon az édesapám a barlang körüli munkálatokat intézi. A közelben senki nem él, hiszen a barlangot kizárólag a tenger felől lehet megközelíteni. Édesapám és Dante gyakran készítenek új hajókat, hiszen a közelben felfedeztek egy szigetet, amit időkön keresztül tanulmányoztak. A szigeten nem fedeztek fel embereket, ami nem adott okot a félelemre, és ezáltal szabadon közlekedhetünk a szárazföld irányába.